45./1.1. : Az arc változásai esztétikai és fogorvosi szempontból időskorban

megjegyzés

Az arcon, a szájüreg környékén, a bőrön, az ajkakon (extraoralisan és intraoralisan) jellemző kvalitatív és kvantitatív változások mennek végbe. Ezeket a változásokat, deformitásokat kiemeli és fokozza az idősekre jellemző fogatlanság. Festmények, rajzok, szobrok és fotók ábrázolják meggyőzően az idős emberek jellegzetes arcát, a beesett, az angulus oris körül egymást fedő ajkakat, az ajakzug barázdáltságát. Az orrcsúcs és az állcsúcs közelebb kerül egymáshoz, a protuberantia mentalis kifejezettebb lesz, a fogatlanság és az állcsontok leépülése miatt az arcközép beesik; mindezek együtt egy homorú arcprofilt eredményeznek.

A mimikai izmok működése, tömegük a rágóizmokéhoz hasonlóan csökken, a sulcus nasolabialis mélyül. Az izmok – elsősorban a m. orbicularis oris – tömegének csökkenése miatt az alátámasztatlan ajkak beesnek. Az arc bőre elvékonyodik, ráncos lesz. Hidratációja, rugalmassága csökken, fizikai sérülékenysége mellett nő az infekciók iránt való érzékenysége. A bőrön jellegzetes időskori bőrelváltozások jelennek meg (keratoma senile, xanthoma, xanthelasma, basalioma)

45./1.2. : Szájnyálkahártya és a nyelv

Időskorban a szájnyálkahártyára az atrophia jellemző; az epithelialis sejtek száma csökken, a keratinizáció fokozódik.

A kötőszövetekben csökken az elasztikus rostok aránya, a kollagénrostok száma nő. Az arteriolák degeneratív elváltozásai miatt a nyálkahártya oxigén-ellátottsága szintén csökken.

Az ízlelőbimbók száma a gyermekkorihoz képest ötödére csökken. Főleg a sós és édes ízek érzékeléséért felelős ízlelőbimbók atrophizálódnak.

Gyakori panasz – különösen a nőkre jellemző – a stomato- ill. glossodynia és a glossopyrosis.

Ezek hátterében több ok szerepelhet (pl. hormonális okok; különböző hiányok: vas, B-vitamin, vagy folsavhiány; pszichiátriai kórképek pl. depresszio, krónikus szorongás; II. tipusú diabetes, stb.), de elsősorban oka a nyálkahártya ill. nyelvatrophia, a nyelvpapillák hiánya.

További okok: időskorban nő az olyan általános megbetegedések száma és aránya, amelyeknek szájüregi manifesztációi (is) vannak. (A-, B2-, B6-, B12 vitamin és folsavhiány; zsír- és koleszterin- anyagcserezavarok; anémiák, stb.)

A harmadik magyarázat az, hogy a különböző általános betegségek kezelésében használatos gyógyszerek mellékhatásként gyakran nyálkahártya-elváltozásokat okoznak, melyek aránya ugrásszerűen növekszik. Ilyenek például a hypertonia kezelésében használatos Ca-csatorna-blokkolók és a szervtranszplantációkhoz tartozó cyclosporin készítmények okozta ínygyulladás, vérzés. Az orális panaszok miatt esetenként a gyógyszer cseréje szükséges lehet. Egyre nő a biszfoszfonát-tartalmú gyógyszerek alkalmazása (osteoporosis, prostata cc., metastasis stb. esetén).

Ezek a gyógyszerek különböző szájsebészeti és fogászati beavatkozásokkal kapcsolatban súlyos állcsont-necrosist okozhatnak, ezért a beavatkozásokat csak antibiotikum-védelemben szabad elvégezni (1-4. ábra).

image
1. ábra
image
2. ábra
image
3. ábra
image
4. ábra

45./1.3. : Az állcsontokon kialakuló elváltozások

fontos

Az állcsontok jellemző elváltozása az időskori osteoporosis, melyet súlyosbít a fogelvesztések miatt kialakuló inaktivitásos csont-atrophia. A vertikális atrophia mértéke a maxillán 0,2 mm, a mandibulán 0,4 mm évente. Fogatlan állcsontokon ez a csontvesztés különösen kifejezett és az állcsontok minden anatomiai részét érinti, de elsősorban az alveolaris csontterületet. Gyakran tapasztalható a mandibulán, hogy a foramen mentale az alveolaris gerincen, vagy annak szintje alatt 1-2mm-re található, megnehezítve mind az implantációt, mind a kivehető fogpótlás elkészítését ill viselését. Az a. alveolaris inferior falában fokozott kollagénlerakódás figyelhető meg, az arteria lumene beszűkül, az alsó állcsont vérellátása csökken, így a mandibula vérellátását nagyrészt a periosteum ereiből kapja.

Az atrophias folyamat gyógyszeresen kevéssé, vagy nem, de dentalis implantatioval befolyásolható. Tudományos tény és gyakorlati tapasztalat, hogy az implantatumokon történő erőeloszlás lassítja, szinte teljesen megállítja az inaktivitásos atrophia előrehaladását.

45./1.4. : A temporomandibularis izület jellemző változásai

Az ízülettel kapcsolatban tapasztalható diszfunkciós panaszok száma megnő, melyek fő oka a fogak elvesztése – elsősorban a molaris régióban – de a panaszok kialakulásában szerepük lehet a rossz fogászati restaurációknak és fogpótlásoknak is. Mindkét esetben elsősorban a mandibula-maxilla hibás vertikális dimenziója eredményezi az ízületi fejecs abnormális helyzetét, és a fejecs ebből fakadó fokozott igénybevételét, valamint a panaszok kialakulását.

A kor előrehaladtával nő a degeneratív jellegű izületi megbetegedések (arthrosisok) gyakorisága is; a 70 év felettiek 25-30%-át érintik. Hosszasan fennálló arthrosis deformans a condylus nagymérvű rezorpciójához vezethet.

45./1.5. : Neuromuscularis rendszer

fontos

Az életkor előrehaladtával a rágóizmokban csökken a kontraktilis elemek száma, helyüket fibro-adiposus szövet foglalja el, amely a rágóerő csökkenését eredményezi. Ezt a tendenciát fokozza a redukált szenzorikus percepció és a protézisek jelenléte miatt zavart proprioceptív szabályozás. Ez a tény az új fogpótláshoz való alkalmazkodás képességét is csökkenti, amit mind a betegnek, mind a fogorvosnak tudnia kell új fogpótlás készítésekor.

45./1.6. : Változások a nyálmirigyekben

Időskorban a mirigy-parenchima atrophiája jellemző, a kor előrehaladtával fokozott mértékben. Zsugorodnak az acinusok, egyre kifejezettebb a fibro-adiposus szöveti átalakulás. A változások mindegyik nyálmirigyet érintik, de legjellemzőbb a kisnyálmirigyekben történő átalakulás. Kevésbé változnak a humorális védekező faktorok és az antimikrobiális proteinek (pl. lisosym). Idős korban csökken a T-limphocyták által közvetített immunválasz.

Gyakori panasz az időskori szájszárazság (xerostomia), melynek oka a felsorolt változásokban keresendő, de csak alapos klinikai, laboratóriumi (sialokémia, sialometria) radiologiai (sialografia) vizsgálatok eredményei alapján mondható ki a xerostomia diagnózisa. Ugyanilyen panaszt okozhatnak különböző gyógyszerek is (antidepresszánsok, antihisztaminok, antihipertenzív szerek, étvágycsökkentők, diuretikumok, trankvillánsok). Differenciál-diagnózis szempontjából a Sjögren-szindróma és a sialoadenosisok is szóbajönnek.