41./2.: Egyéb pszichoaktív szer abúzus

Jelentőség

fontos

Az alkoholon kívüli anyagokkal történő abúzus és a dependencia körében főleg a szedatohipnotikumok (elsősorban benzodiazepinek) jelentősége kiemelkedő. Érdemes emellett szólni arról, amit talán „téves gyógyszerhasználat”-nak lehet nevezni, mely a pszichoaktív és nem pszichoaktív vényköteles, valamint a recept nélkül szabadon hozzáférhető gyógyszerek túlzott használatát és/vagy nem megfelelő kombinációját foglalja magába. E probléma nagysága nem ismeretes, noha néhány vizsgálat szerint, az ambuláns pszichiátriai ellátóhelyeken megjelenő haladottabb korúak nagyjából 14-25%-át is érintheti. Kiemelkedő jelentősége a benzodiazepin anxiolitikumoknak és altatóknak van.

megjegyzés
  • - Külön probléma és éles vita tárgya a vény nélkül kapható szerek – főleg fájdalomcsillapítók, antacidok, hashajtók – túlzott szedése kérdése, nemcsak idegrendszeri, de egyéb szervtoxicitásuk lappangó módon kifejlődő lehetősége miatt is.

  • - Tekintetbe kell venni azt a lehetőséget is, hogy nem abúzusról, hanem másról, például gyógyszerinterakcióról, vagy a kezelési utasítás félreértéséről, esetleg nem-szándékolt többszöri gyógyszerbevételről, netán a jelentősen megnyúlt elimináció miatti felhalmozódásról is szó lehet!

Diagnózis

fontos

Felállítását segítheti, ha a koncentrációzavar, depresszív tünetek, aszténia jelenlé­tekor dysarthria, nystagmus, pupilladifferencia, járási bizonytalanság észlelhető (1. ábra). Ne feledkezzünk meg a ma – sok tekintetben méltatlanul – háttérbe szorult EEG-vizsgálatról, mely hosszú időn keresztül tudja detektálni a gyógyszerhatás jeleit, s így sokat segíthet a diagnózis megállapításában.

image
Gyógyszerabúzusban szenvedő férfi páciens

Szövődmények

Több adat van arra vonatkozóan, hogy a tartósan benzodiazepint szedő idősek között a (hirtelen) abbahagyás után enyhébb-súlyosabb megvonási tünetre szinte mindig számítani kell! Szorongás, álmatlanság, fáradékonyság, koncentrációzavar, izomfeszülés, tremor, nyugtalanság nem ritka, de akár súlyos szindróma is kibontakozhat: ataxia, hányinger, percepciós zavarok, depersonalisatios-derealisatios tünetek, vagy súlyos esetben delirium, convulsiok is.

Kezelés

kapcsolat

A haladottabb korú pszichoaktív szerrel visszaélők kezelésének kulcsa elsősorban a probléma megelőzése; a pszichiáternek az alábbiakat kell figyelembe venni, ha idős betegnek olyan szert készül rendelni, mely potenciálisan addiktív:

  • - Hajlamosít-e betegsége, bármely okú szenvedése, vagy mozgáskorlátozottság szerhasználatra?

  • - Alkalmaztak e megfelelő nem-gyógyszeres terápiát korábban?

  • - Alkalmaztak-e hosszú távú használat szempontjából potenciálisan kevesebb problémát és dependenciát okozó szereket, és ha igen, megfelelően történt-e mindez (például buspiront szorongásra vagy nem-opiát analgetikumokat fájdalomcsillapításra)?

  • - Eredményez-e a gyógyszer elfogadható terápiás választ a megfelelő dózisok használatával (időseknél gyakran alacsonyabbal, mint a fiatalabb betegeknél, és ha nem, átgondolták-e ismét a diagnózist és a kezelést?)

  • - Volt-e a betegnek régebben más gyógyszer vagy alkohol dependenciája vagy abúzus problémája (az addiktív gyógyszerek legfontosabb kontraindikációja)?

  • - Utal-e bármilyen jel vagy tünet a felírt gyógyszer addikciójára (például gyógyszerek gyűjtögetése, kontroll nélküli dózisnövelés, vagy több orvossal való gyógyszerfelíratás)?

  • - Nyilvánvaló-e egyéb, gyógyszerrel kapcsolatos hanyatlás (például a memória vagy a pzichomotórium zavarai)?

  • - Meg tudja-e erősíteni családtag, vagy más hiteles személy a gyógyszer hatásosságát, és ugyanígy azt is, hogy nincs hanyatlás és nem áll fenn addikció?

  • - A gyógyszer adagjának fokozatos csökkentése (megfelelő próba után) segít-e meghatározni, hogy vajon a probléma a gyógyszerhez kapcsolódik-e, és szükséges-e további kezelés?

fontos

Jelentősebb mértékű abúzus esetén kórházi detoxikáció ajánlható első lépésként, ezt mindig fontolóra kell venni, akkor is, ha nyilvánvaló a vizsgálat idején a páciensnél a gyógyszerhatás, és akkor is, ha nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen szerekről van szó és mekkora dózisban. Erre természetesen csak a pácienssel közös megegyezés alapján kerülhet sor.

A detoxikáció után a közösségi alapú programok, időnkénti hazalátogatásokkal, az egyéni és családi tanácsadás, a gyógyszerek lecserélésére tett javaslatok hatékonyak. A klinikusnak meg kell kísérelni a házastársak, más családtagok, a beteg egyéb orvosai, és amikor csak lehetséges, a helyi gyógyszerészt bevonni, hogy segítsenek a páciens felügyeletében és a szerek hozzáférhetőségének kontrolljában.

Benzodiazepin-függőség esetén a lassú, akár több hét alatt történő fokozatos dóziscsökkentést szokták ajánlani; adjuváns terápia carbamazepinnel lehetséges; ha szükséges antidepresszívum adjuválása természetesen alapvető. Altatószerabúzus esetén dóziscsökkentés, átállítás, alváshigéne javítása, napközbeni ágyban fekvéssel töltött idő csökkentése stb. segíthet.

  • - A fájdalomcsillapító-abúzus csökkentése, főleg ha fel-nem ismert pszichiátriai betegség áll a háttérben lehet reményteljes; kellő motiváció esetén magatartás és pszichoterápia javasolt.